|
1000Steine-Land 2004-es kiállításán
malug 2005.03.29. 09:22
|
Kis pihenés után igyekeztünk, hogy nyitásra ott legyünk. Ez annyira jól sikerült, hogy kb. 2 órával nyitás előtt érkeztünk. Miénk lett a legjobb parkolóhely, de sajnos árnyékot adó fa egy szál sem volt a közelben.
Talán hallottatok már Lala és Zwack Ferrari mozaikjáról. A mozaik a tavalyi berlini kiállításon debütált, és azóta - legalábbis a LEGO-s körökben - világhíresek alkotói. Azóta megalakult a MALUG, így idén én is velük tartottam, hogy tovább öregbítsük hazánk hírét, ill. jól bespájzoljunk kedvenc hobbink nélkülözhetetlen kellékeiből. Lala és Zwack egy zseniális tervvel készült az idei kiállításra: egy mozaikot raktunk ki a kiállítás ideje alatt.
Az idei mozaik jóval kisebb, mint a Ferrari, és csak szürkeárnyalatos kép, de ennek számos előnye volt. Könyebb volt beszerezni az hozzávalókat, és az összerakás is sokkal gyorsabban történt, mivel kevesebb alkatrész közül kellett válogatni, hiszen csak öt árnyalatot használt a kép. (Fekete, Sötétszürke, Szürke, Világosszürke, Fehér.) A Világosszürke szín csak a mozaik készletekben található meg, ráadásul csak 1x1-es méretben, ezért bizony majdnem 20e darabra volt szükség a kép megépítéséhez. Indulás előtt még gyorsan leellenőrizük, hogy mindenből van-e elég, és próbáltuk megjegyezni, hogy miből kell majd még vásárolni az építés előtt. Megcsináltuk a szendvicseket az útra, felmarkoltunk pár CD-t, és este 9 után nekivágtunk az út első szakaszának: irány Berlin!
Sok érdekes nem történt: tankoltunk, matricát vettünk, zenét hallgattunk. Sajnos alaposan rákezdett az eső, és attól tartottunk, hogy végig ilyen lesz az időjárás. Szlovákián és Csehországon keresztül végül eljutottunk Mémetországba, Lala és Zwack folyamatosan váltotta egymást a volánnál, jómagam - jogosítvány híján - csak felesleges teherként funkcionáltam, ezt azzal próbáltam súlyosbítani, hogy borzalmas szóviccekkel idegesítettem a többieket. Végül jó félnapi autókázás után megérkeztünk Berlinbe
|
Megérkeztünk a szállodába, és belestünk a kiállításnak helyet adó terembe is. Bejelentkeztünk, majd Lala intézkedett, hogy kapjunk a teremben asztalt a mozaikoknak. Végignéztük a kiállítást, vettünk pár alkatrészt a helyszínen ideiglenesen felállított "bolhapiacon". Bizony, ebben is felülmúlnak minket, itt több minden közül válogathattunk, mint amennyit a PeCsában évek alatt sem láttam. Persze a használt alkatrész itt is használt alkatrész, aki igényes, annak itt is sokat kellett válogatni, mire megtalálta a tucatnyi egyforma alkatrész közül a legszebbet. Nem egy olyan alkatrészt kaptam, amit itthon évek óta nem sikerült felhajtanom itthon. Délután pihenésképpen beautóztunk a belvárosba, nézelődtünk, sétáltunk, ettünk, és papírrepülőt dobáltunk a Reichstag előtt. Este már nem történt semmi, korán lefeküdtünk, hogy kipihenjük magunkat. |
|
A második napon egy kis bolhapiaci válogatás és további nézelődés után nekiálltunk a mozaik összeépítésének. Sajnos csak egy eredeti tervrajzunk volt, és két fénymásolat, ami nagyon megnehezítette a munkánkat. Ráadásul mindenki 2 papír alapján dolgozott, mivel a mozaik szélesebb volt, mint az A3-as lap. A két-két lapot össze is kellett volna ragasztani, de ezt elmulasztottuk, emiatt párszor azt hittem, hogy egy sorral elcsúsztam, és vissza kell bontani a munkám egy részét, de aztán kiderült, hogy csak a papírok csúsztak el egymáson. |
Lalának közben sikerült beszereznie a hiányzó alkatrészeket is. Amit nem kaptunk, azt több kisebb, de azonos színű alkatrészel pótóltuk. Az építés alatt rengetegen odajöttek az asztalhoz, kérdezgettek, ámuldoztak, sőt, sokan segítettek is az összeállításban. Volt, akit több órán keresztül kitartott, annyira élvezte a dolgot. Az egyik lelkes segítőnk pld. maga El Caracho volt. Délután felszedelődzködtünk, búcsút mondtunk Berlinnek és a kiállításnak, és elindultunk Lipcsébe, ahol Lala átvette egyik ottani barátjától a 10030-as nagy Csillagrombolót, amit ISD helyett következetesen ISDN-nek hívott. Egyébként méretre van is akkora, mint egy ISDN alközpont. A hatalmas doboz sajnos többnyire az én ölemben volt, azt hittem, a térdem a végére behorpad az ISD súlya alatt. Itt nem maradtunk sokáig, folytattuk utunkat Günzburg felé. Pár órát szunyókáltunk még a kocsiban, mert hamarosan kezdődött a harmadik nap. |
Mikor végre kinyitott a pénztár, gyorsan megvettük a jegyeket, és vártuk a kapuk nyitását. A nyitás egy kis show keretében történit: zene szólt, kicsit hergelték a tömeget (Kezeket a magasba!), visszaszámláltak, majd a kinyitották a kapukat. Volt aki felpattant a korlátra, hogy a kapu piros jelzését zöldre állítsa. |
|
Bevallom férfiasan, engem annyira mélyen érintett ez a kis közjáték - hiszen egyik legnagyobb gyerekkori álmom vállt valóra, amikor beléptem egy LEGOLAND® parkba - hogy elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, majd azon nyomban elköltöttem kb. 600 Euro-t. Persze kicsit körül is néztünk, főleg a Miniland szigeteket csodáltuk meg, elvégre a különféle játszótereket, körhintákat sajnos már kinőttük. Fájó szível vettünk búcsút a parktól, beültünk a kemencévé forrósodott kocsiba, és nekivágtunk a hazafelé tartó útnak. Útközben már nem sok említésre méltó történt, talán csak annyi, hogy a LALA által megvett - nélkülözhetetlen - 285 db fekete pókból és az ékszíjtárcsára való gumigyűrűkből alkottam egy MOC-ot, ami legalább annyira jól nézett ki, mint amennyire haszontalan volt. Mondjuk valami Space alkotásban lehetne részecskegyorsító vagy hiperhajtómű. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
